Láthatatlan értékekről is szól a Takler családról megjelent könyv

A kivételes tipográfiai igénnyel és nyomdatechnikával készült könyv a borászatát és szőlőtermelését hazai és európai mércével mérve is a legjobbak közé fejlesztő Takler Ferencről és örökségét majd továbbvivő két fiáról, az ifjabbik Takler Ferencről és Takler Andrásról szól.

A könyv bemutatója maga is ünnep volt: a tisztelet, a barátság, a méltatás, a vidámság, a zene és a bizalom ünnepe.

Ritka, szinte kegyelmi pillanatok azok, amikor egy könyvbemutató résztvevője az alkotókat és a könyv szereplőit, az abban megszólalókat hallgatva, ha nem is átélője, de egy kis időre maga is részese lehet közös történeteiknek. A Takler címmel most megjelent kötet bemutatója pedig ilyen pillanatok sokaságából állt. Nem pusztán azért, mert a családról, a velük való kapcsolatukról a kötetben beszélők közül többen személyesen is meséltek az eseményen. S nem is csak Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész előadása miatt, aki Liszt Ferenc egyik művét megelevenítve adta meg a hangulatot a beszélgetéshez a könyvről – írja az Origo.

Hanem mert a szekszárdi borászcsaládot és azokat, akik eljöttek a bemutatóra, illetve interjút adtak korábban azért, hogy a könyv megszülethessen, a nemes borok szeretetén túl szemnek nem látható kapcsok: elhivatottság, a család fontossága, a tradíciók élőként őrzése, a hazaszeretet, és – ahogy épp a Takler család története mutatja – a munkába, a tenni akarásba vetett hit kapcsolja össze.

Hosszas mérlegelés és számos beszélgetés során alakult ki, hogy kikkel készüljenek interjúk, kik rajzolják meg Takler Ferenc és fiai karakterét, borászatuk múltját és jelenét a hozzájuk kötődő élmények felidézésével. S az olvasó majd meglátja, ott van-e, és ha igen, milyen harmónia ezek között a személyek között – derült ki Vitéz Attilának, a kötet kiadójának, az esemény házigazdájának szavaiból.

Tallián Hedvig a műfaját tekintve leginkább interjúkötetnek tekinthető munkájában, a Takler család három tagja – a borászmester Ferenc és fiai – mellett, a családdal közeli viszonyban állók mesélik el közös történeteiket. Megszólal abban a három Takler mellett számos, kiemelkedő életművet felmutató barát is a szűkebb vagy tágabb környezetükből. A bemutatón Balázs János mellett Kondor Katalin – a Magyar Rádió egykori elnöke – is jelen volt, Eperjes Károly pedig Takler Ferenccel közös „megkedvesedésüket” idézte fel. Dunai Antal – felülemelkedve a jó bor és a cégér kapcsolatáról szóló, ismert közmondásban rejlő partikularitáson – pedig azzal keltett derültséget, hogy Takler Ferencnek köszönhetően kezdte úgy inni a bort, ahogy, hiszen a borász hitelessége ismertségüket követően hamar vitán felülivé vált számára.

Freund Tamás, Széchenyi-díjas magyar neurobiológus, világhírű agykutató is beszélt a tájékoztató résztvevői előtt, felemlegetve, hogy miként csomagolt és vitt magával sokszor palackokat nemzetközi szakmai konferenciákra Szekszárdról. Kezdeményezésére ugyanis, a konferenciák résztvevői hazájuk borait vitték mindig kollégáiknak, és a mezőny favoritjai általában a szekszárdi, illetve a magyar borok voltak. A könyvben mellettük Bock József, Kóbor János és mások is vallanak Szekszárdról és a borkultúráról.

Leginkább interjúkötet – nem véletlen a megfogalmazás, mert e formán belül az író-szerkesztő Tallián Hedvig munkájával készre formált szövegek, kérdések és válaszok, így is több regiszteren játszanak. Ennek a Vitéz Attilával közösen kimunkált elgondolásnak, szerkesztői tudatosságnak köszönhető az, hogy a Takler-kötet egyrészt ízléses, vidám és örökbecsű mementója egy, a hétköznapinál jóval többet jelentő elhivatottság és kitartás eredményének, a híres és elismert szőlészetnek és borászatnak, a márkává váló családnévnek.

Másrészt pedig helyenként olyan elbeszélésmódokat hív meg az interjúkat adók válaszaival, melyek túlmutatva önmagukon, egyszerre idézik a helytörténet, család- és mentalitástörténet, vagy apró mozzanatokban, az elbeszélt történelem műfaját. S ez az, ami ebben a megejtően szép, Erky-Nagy Tibor tervezőmunkáját dicsérő kötetben az egyik valódi kuriózumot jelenti:

Taklerék és barátaik vallanak abban magukról, kapcsolatukról, de vallanak benne sok minden másról is.

Ezek miatt – és a márkanév országos ismertsége miatt – a munka Szekszárd, Tolna megye határain kívül is bizonyosan számot tarthat sokak érdeklődésére.

Takler Ferenc 1950-ben született, a szocializmus éveiben mindenéből kiforgatott családja pedig a semmiből kezdte újra, és később a fiatal családfő irányításával építette fel szőlő- és bortermelését. Takler Ferencet 2004-ben az Év Bortermelőjének választották, 2019-ben pedig a családi birtok megkapta a Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka címet. Az eredmény jóval többet jelentett kemény és kitartó munkánál: amikor Takler Ferenc a régi rendszer általi kisemmizésről, majd fiai „elvett gyerekkoráról” beszélt, akkor már sejtetni lehetett, hogy a könyvből ennél jóval több is feltárul majd a jelenbe vezető múltból.

Kultúra, tudományok, a család és a szülőföld iránti kötődés, a szőlő- és a bortermelés szakmaiságának művészi szintre emelése, a foci, és mindezekben a személyesség, az egyéni élettapasztalatok megélése: ezek a kézzel nem megfogható értékek rendezik össze és hangolják egymásra az interjúkat.

A kötet első oldalain olvasható ajánlás, Mikszáth Kálmán megértő szarkazmusát és Hamvas Béla éleslátását idézi, és így zárja gondolatait:

„Ez a kötet pontosan erről szól: emberről, gondosságról, tiszteletről.”

Az Áder János köztársasági elnök által írt ajánló szavai a könyvről beszélnek, de érvényesek annak bemutatójára is. Az ezen értékekben való osztozás, és mellé egy pohár kiváló bor: ez kívánható a könyv leendő szélesebb közönségének is.

A kötet széles kereskedelmi forgalmazásba nem kerül, az a szekszárdi borbirtokon tett látogatáskor, illetve Budapesten kizárólag az Anima Könyvesbolton keresztül szerezhető be.