2019.02.20. 10:19
Erdélyi srácok: új könyv mutatja be külhoni fiatalok és '56 kapcsolatát
Az „1956-os magyar forradalommal nyíltan együtt érző és emiatt bebörtönzött erdélyi egykori fiatalok, középiskolás diákok, munkások és egyetemi hallgatók” sorsát jegyezte le Víg Emese, Papp Annamária és Benkő Levente.
Kedden, Kolozsváron mutatták be a három szerző által jegyzett, az Exit Kiadó gondozásában megjelent, Erdélyi srácok című kötetet. A rendezvényen a szerkesztők mellett történész és „erdélyi srác” is felszólalt – számolt be róla a Maszol.
Mint arról a cikk beszámol, Lönhardt Tamás, az eseményen felszólaló történész szerint a határon túli magyaroknak a negyvenes években volt egy olyan élményegyüttesük, amely meghatározta, hogy miként reagálnak majd 1956-ban. 1946-47 felé haladva számos olyan saját intézményük volt, amelyek reményt adtak a jövőre nézve, 1948-49-ben azonban vége lett az illúziók korának: Sztálin úgy döntött, nem kell tovább játszani a „megtévesztő násztáncot”, az erdélyi magyarság sorsa pedig romlani kezdett.
A történész így összegzett:
az 1956-ban így felerősödő sérelmek találkoztak a magyarországiak törekvéseivel, tehát az erdélyi ‘56-osok nem csak visszhangozták a magyarországiakat, hanem saját sérelmeik voltak,
amelyeket felszínre juttattak a szomszédban zajló események. „Ráadásul mindez lövések nélkül történt, és nem valaki ellen, hanem valaki mellett” – jegyezte meg a szakember. A portál cikke felidézi: Lönhardt hangsúlyozta azt is, hogy a könyv szerzőtriójának érdeme, hogy az erdélyi ‘56-osok végre arcot és nevet kaptak.
A kötet szerkesztői elmondták: készül a mű harmadik kötete is, hiszen sokakat még nem volt alkalmuk megszólaltatni. Rámutattak:
a kötetben megszólalók nemcsak a dicsőséges kiállásról számoltak be, hanem arról is, ami következett számukra: börtönévek, kínzások, rettenetes történetek
– az pedig a mai napig kérdés, hogy honnan volt erő ezekben az emberekben, hogy ilyen módon kiálljanak a közösség mellett.
A Maszol arról is hírt ad, hogy az eseményen többek között Domokos Miklós, a nagyváradi néhai Szabadságra Vágyó Ifjak szervezetének alapító tagja emlékezett vissza a történtekre. Akkoriban rengetegen tudtak a szervezkedésről, sokan csatlakoztak, köztük sok fiatal gyerek. Ő egy részüket összehívta és próbálta hallgatásra bírni, mert értelmetlennek látta, hogy 14-15 éves korban kitegyék magukat veszélynek. De hiába győzködte őket – mondta.