Szondi György: az összekötő helytállás éltet

Szondi György József Attila-díjas költő-műfordító-irodalomszervezővel, az idén húsz éves alapítását ünneplő Napút folyóirat főszerkesztőjével az Olvasat készített interjút.

Hogyan emlékszel a kezdetekre, mi indított arra, hogy folyóiratot alapíts?

A véletlen rabolt gyönyörű bolgaristaságom mellől 24 éve irodalmi lap szerkesztőségébe. Öt esztendő múltán, magamnak tett fogadalommal, egy elválás után indult a Napút. Az előző folyóirattól konzulensek, szerkesztők egyként követtek: nulláról építeni föl…

Tisztán akartam folytatni a POLISZ-ban elért szellemiséget, a csorbulatlan ars poeticát, a különjellegeket, a kéznyújtást.

Húsz év folyamatos megjelenés egy irodalmi folyóirat létében már önmagában siker, úgy gondolom, szívósság, hit és lelkesedés egyaránt kell hozzá. Mi még?

Gáláns harcedzettség, töretlen lélekerő, jámboran konok következetesség, tág tekintet. Szelídség. Tudom, hogy nem pusztán egy vagyunk az olvasó szemszögéből „beláthatatlanul sok” magyar nyelvű kulturális lap közül. Legalább tucatnyi – remélem, öncélúnak nem nevezhető – megkülönböztető sajátosság okán vagyunk „nem egy”. A szünetlen tematikus összeállítások – ez komiszan szép és dús szerkesztői munkát követel. Lubickolás. Felelősség.

A két évtized alatt elért számos eredmény közül említenél még néhányat, amelyek számodra különösen fontosak voltak a Napút körül?

Induljunk jelmondatainktól: „Egyedül együtt jobb”; „Vagyunk, hogy legyenek”.

Ekként aztán sorjázhatnak közelítő számok is: a képzőművészeti mellékletünk mintegy nyolcszáz alkotója, a 130 Káva Téka-füzetek vagy háromszor annyi szerzője, a 19 váltakozóan jelen lévő rovatban legalább hétezer író, fordító, kutató munkája. Három éve napi frissüléssel működő online-felületünkön számtalan váratlan rovat, rendezvényeink legújabbjai videóanyagokon követhetők, ahol a húszéves Fénykör-rovat színességét is folyamatosan utóközöljük. Tizenhárom Napút-díjasunk – tudományos vagy alkotói életműért –, a tíz Napút Hetedhét díjas – műfordítói teljesítményért. Sok tucat pályázatunk díjnyertesei, az egész éven át tartó Cédrus-pályázat évenkénti félezer beküldője, mintegy tizedét a folyóirat – újabban hála Istennek a naputonline.hu, azaz online megjelenés is – publikálja. És mindenekelőtt:

a kivétel nélkül mindig téma köré szerveződő lapszámok, most a 198-diknál tartunk.

Sok pompás fogadtatású lett közülük; sorozata miatt kiemelem az eddigi 10 összeállítást, amelyet magyarországi nemzetiségek kultúrájának, tudományos és hagyományőrző életének szenteltünk; még hangsúlyosabban említem a „hetvenesek évkönyvét” – a következő esztendőben hetvenéves jeles magyar kutatók, írók, művészek vallomásainak nemzedéki tablóját – a ’28-asokkal kezdtük, 1800 kiválóság szerepelt eddig; s azok a felejthetetlen találkozók, „egymásra ébredésük”!

Pár komoly hírű összeállítás példaként még: Sántha-, Csáth-, Arany-, Madách-, Erkel-szám, a két Weöres-„kötet”.

Zalán Tibor és Prágai Tamás együtt 150 oldalon, Szent Erzsébet, Szent László, Mátyás király, Gulág, 1956, Holokauszt, Kolozsvár, Dunaszerdahely, Partium, Budavár, a sporttal, a szerrel élőkkel, a börtönélettel foglalkozó lapegészek. Az „Áprilisi tizenegy”, tízedik éve a tematikus haikupályázatok több száz alkotásának megjelentetése… Nagy látogatottságú lapbemutató vagy ehhez kapcsolódó estjeink száma kétszáz fölött van. Bemutatkozó utakon voltunk sok országban, elsősorban a határon túli magyar lakta területeken.

Így válogatva is rengeteg munkát sejtet. Milyen tanácsokat adnál a most induló szerkesztőknek, irodalomszervezőknek tapasztalataid alapján?

Nyitottság a sokszínűségre – de a világlátási alapállás biztonságával, az útnak indítás, az újrafelfedezés öröme, színes, ám tartalmas kezdeményezések,

igényesség a szövegek megjelentetése s a kulturális események harmonikus összerendezése során és – állhatatos munka, sok.

A szerkesztés, szervezés közben a saját munka mindig háttérbe kerül, jut-e mostanában időd versírásra, fordításra, készül-e közben köteted, akár válogatás?

Bő huszonöt éve nem kerül nap se tudományos, se alkotómunkára. 34 éve kész nyelvészeti disszertációm kiadásához lapalji jegyzeteket kellene készítenem – két hét munka. Magyar és bolgár nyelvű könyvek számosa áll felében-harmadában. Ha három év múlva leteszem a szerkesztői lantot, fogok még más, de saját húrokat pengetni – s tán fel is fedezhetik majd a „zsenge hetvenötéves” ilyen-olyan alkotó… létét.

Leteszed a lantot?

Úgy kell latolgatnom.

Illik és – ideje lesz a magam dolgaira is szánni időt.

Nagyon kifáradtam. Ugyanakkor – bolgarista is vagyok meg hungarológus. Az összekötő szerep éltet. Helytállni ekként. Két éve már menyem-fiam folytatja a Napkút kiadót. Műhelyünk élete erősen pezseg majd online-formában. És a Cédrus Művészeti Alapítvány esztendőnkénti néhány könyve – a Prágai Tamás-díjasoké, no, ugyanakkor: kedves kenyereseimnek egy-egy ajándék könyvmegjelentetés. Lehessen így.

Borítókép: Szondi György. Forrás: olvasat.hu