2018.07.17. 07:08
Milyen hangszereken játszottak Mátyás király esküvőjén?
A Musica Historica zenekar tagjai bemutatták és el is mesélték, hogyan szól a duda, a koboz, a fidula vagy a görbekürt.
Budapest, 1976. december 10. Gian Christoforo Romano: Mátyás királyt ábrázoló fehérmárvány dombormûve a Budapesti Történeti Múzeum reneszánsz termében. MTI Fotó: Kozák Albert
Forrás: MTI
Fotó: Kozák Albert
A vasárnap véget ért csíkszeredai Régizene Fesztivál egyik utolsó eseménye a Mátyás király-emlékévhez kapcsolódó előadás volt, melyen a Musica Historica zenekar tagjai ismertették és szólaltatták meg a korabeli hangszereket – számol be róla a Maszol.ro.
A reneszánsz és barokk hangszerekről Csörsz Rumen István és Széplaki Zoltán beszélt részletesebben. Mielőtt ezt megtették, el is játszották azt az olasz reneszánsz táncdalt, amely az Amoroso címet viselte, és amely akár Mátyás király és Beatrix királyné esküvőjén is elhangozhatott.
A beszámoló szerint a bemutató a duda, vagyis a kupakos nádas hangszer ismertetésével indult, amelyet már a középkorban is használtak, és amelyből minden népcsoport kialakította a maga változatát.
A dudán található a bolhalyuk, amelyen az ördög bújt be a hangszerbe, ugyanis a közhiedelem szerint csak az ördög segítségével lehet megszólaltatni a hangszert.
A fúvós hangszerek közül először egy fanfár került elő. A nádas-tölcséres hangszer muszlim közvetítéssel került Európába a középkorban, és a magyar tárogatónak is ez az őse. A görbekürt közvetve a reneszánsz bútorgyártás fejlődésének is köszönhetően alakult ki, hiszen akkor kezdtek először fahajlítással foglalkozni. A hangszer a barokk korra szinte teljesen eltűnt a köztudatból.
Az ajaksípos hangszerek, vagyis furulyafélék ismertetése a különböző méretű furulyákkal vette kezdetét, melyek érdekessége az, hogy a reneszánsz korban eleinte egyetlen darab fából készítették őket.
A legnagyobb ismert reneszánsz furulya 2,12 méter hosszú volt, de készítettek kifejezetten aprókat is, amelyeken akár egy kézzel is lehetett játszani.
A hangszer fejlődésében nagy szerepet játszott a hírhedt VIII. Henrik angol király is, neki ugyanis ez volt a kedvenc hangszere. Érdekesség, hogy a furulyák idővel eltűntek a köztudatból, és csak a 20. század elején fedezték fel újra őket, és lettek népszerűek világszerte.
A húros hangszerek közül a hárfát és a fidulát is bemutatták a zenészek, utóbbin vonóval játszottak. A viola da gambáról pedig elmesélték, hogy alakját ma már csak a nagybőgő őrzi, amelynek nem ívelt a teteje.
A pengetős hangszerek között a lantfélék voltak a legelterjedtebbek, azok közül a legrégebbi példány éppen Mátyás király korából maradt fenn. Csörsz Rumen István megjegyezte, hogy
a lant a reneszánsz időben ugyanolyan népszerű hangszer volt, mint manapság a gitár.
Sőt, már ebben a korban megjelent a Lantos családnév is Magyarországon. A lant mellett azonban a koboz is népszerű pengetős hangszer volt, amely bizonyos magyarlakta területeken hosszabb ideig is használatban maradt.
Végezetül kiemelték az ütős hangszerek jelentőségét is, hiszen a dobok nélkül a reneszánsz zene ritmikája sem érvényesült volna.
Borítókép: Gian Christoforo Romano: Mátyás királyt ábrázoló fehérmárvány domborműve a Budapesti Történeti Múzeum reneszánsz termében.
Forrás: MTI / Kozák Albert