Évértékelő interjú

2019.01.02. 13:25

ÁSZ-elnök: a munka törvénykönyvének módosítása a gazdaságfehérítés eszköze

Domokos László ugyanakkor jelzi: a munkaerőpiaci helyzet változásával szükség esetén újra módosítható a jogszabály.

Fontos lépés az állami beruházási ügynökség létrehozása, korábban ugyanis sokszor épp a párhuzamosan futó állami projektek drágították meg a fejlesztéseket – a munka törvénykönyvének módosítása mellett erről is beszélt Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke a szerdai Világgazdaságnak adott új évi interjújában.

A karácsony lázában sokak figyelmét elkerülte, hogy a Soroksár és Kelebia közötti vasútvonal fejlesztésének megugró költségeit – az 578 milliárd forintos terv után a legjobb ajánlat 693 milliárd forintról szólt – a kormány nem vállalta, és új beszerzési eljárást rendelt el. Önök többször is felemelték a szavukat az állami beruházások túlárazása miatt. Ez most eredmény?

Ha emlékszik, egy tanulmányban, még 2016-ban a budapesti olimpiai pályázat kapcsán figyelmeztettük a kormányzatot arra, hogy olyan nagy ívű, párhuzamos fejlesztésekkel járó ügyekbe fog bele, amelyek kivitelezésébe sem műszakilag, sem a menedzsmenttudás oldaláról nincs felkészülve. Márpedig ez magában hordozza a költségek előre nem tervezett megugrását is. Az olimpiát reálpolitikai okokból nem vállaltuk, ám a kérdés napirenden maradt, a 2024-re tervezett fejlesztések jó része elkészül, ám szervesebb fejlődés révén. Ráadásul azóta megszületett egy fontos törvény, a magasépítések esetén meghatározott értékhatár felett az állam és az önkormányzatok központi költségvetési támogatással megvalósított beruházásait a jövőben állami beruházási ügynökség felügyeli.

Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke
Fotó: Kallus György / vg.hu

A beruházások költségeinek növekedését – s itt más beruházásokra is szép számmal gondolhatunk az elmúlt évekből – általában több tényező együttes jelenléte okozta. Egyrészt a beruházások nem voltak megfelelően előkészítve – sok esetben csak a politikai döntés született meg egy-egy nagy beruházásról, a szakmai előkészületek, a gazdaságossági-megvalósíthatósági vizsgálatok a háttérben maradtak, de arra is volt szép számmal példa, hogy a tervezők nem vettek tudomást a kivitelezési lehetőségekről. Így több alkalommal is előfordult az, hogy aszimmetrikus volt az információeloszlás, a szakma többet tudott a megvalósítandó projektről, mint a megrendelő, akit ugyanakkor kötött az elköteleződés. A megvalósításoknál így megugrottak a költségek akár 60-70 százalékkal is, és emiatt a közvélekedés általában rögtön korrupciót kiáltott. Tudomásul kell venni azt a közgazdasági alaptételt, hogy az ár nem a költségektől függ, hanem a kereslet-kínálat alapján a szerződő felek közötti viszony határozza meg. Ha egy adott piacon rengeteg beruházás fut párhuzamosan, a kapacitások le vannak kötve, akkor az új fejlesztésekhez csak úgy találhatunk kivitelezőt, ha az beleszámolja az árba, hogy más beruházásokról le kell vonulnia, s azért ott kötbért, kártérítést kell fizetnie.

A gondot az okozta, hogy az állam gyakorlatilag saját magának drágította meg így a beruházásokat, hiszen az építőcégek az egyik állami beruházást hagyták ott egy másikért.

A helyzet tarthatatlanságát korábban már Varga Mihály pénzügyminiszter úr is jelezte, amikor arról beszélt, hogy sokkal jobban kell ütemezni az állami beruházásokat, az állami beruházási ügynökség létrehozása ezt már intézményesített formában is segítheti majd – első döntésként pedig a kelebiai vasútvonal új pályázatának felülvizsgálata reménykeltőnek tűnik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a nagy beruházások ütemezésével, időbeli széthúzásával az állam növekedési tartalékot tud képezni azokra az évekre, amikorra ma minden elemző a gazdasági bővülés lassulásával számol. Ehhez fontos az összehangolt kormányzati munka, az állami beruházásmenedzsment kiépítése.

Ebbe a képbe illik bele a nemzeti vagyon korábbiaknál centralizáltabb kezelése?

Sokan óvták, óvják a kormányt ettől a lépéstől, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) ugyanakkor már három éve tanulmányban jelezte, hogy szükség van az állami vagyon együttes, portfólióalapú menedzselésére – s most is ezt tanácsoljuk a miniszter asszony csapatának.

Nagyon keveset hallani az elképzelésekről, talán ezért nagyobb a bizonytalanság…

Egyet kell értenem ezzel a megállapítással, bár látni kell, hogy épp az előkészítési munka dandárja zajlik. Fontos lenne, hogy már ebben a szakaszban is intenzíven kommunikáljanak az illetékesek, a transzparencia képes leginkább elejét venni a korrupciós pletykáknak, az állami vagyon kezelése pedig olyan téma, amelyre ráfér a marketing – mert, hangsúlyozom, rendkívül előremutató lépések zajlanak. Ha a beruházásoknál és az állami vagyon kezelésénél is nyíltságot tapasztal a piac, az a költségvetési kiadásokra is jótékony hatással lesz, és példát mutat minden fejlesztésnél, az önkormányzatok beszerzéseitől egészen Paksig. Ugyanakkor az ÁSZ attól is óv, hogy átessünk a ló túloldalára, az állami vállalatok esetleges tőzsdére vitele például nem biztos, hogy hasznos lehet, mivel arra a fokú transzparenciára, amelyet a tőzsde megkövetel, csak hosszabb idő alatt lehet felkészülni – az átalakítások viharában álló állami cégeknek ez most talán indokolatlan többletkapacitás-lekötést és jelentős költséget okozna.

Térjünk vissza a beruházásokra és a makrogazdaságra! A kormányzati oldalon egyre többet hallani a várt újabb válságról. Ön is említette, hogy a beruházások széthúzása ennek hatásait csökkentheti. Milyen más megoldásokat tanácsolnak?

Általánosságban helyesnek tartjuk azt a gazdaságpolitikai irányt, amely a külső adósság leépítését célozza meg, s e téren drasztikus lépéseket is tettünk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nyitottnak kell lennünk a pénzpiacok felé, az igazán hosszú lejáratú, tíz évet meghaladó megtérülésű projekteknél – mint például a már említett belgrádi vasút vagy épp a paksi fejlesztés – igenis észszerű a nemzetközi pénzpiacokon is körülnézni olcsó és jó feltételek mellett elérhető finanszírozási forrásért, kár lenne erről lemondani. De ha a szűken vett beruházásokról beszélünk, ott a jövő biztonságát látom abban, hogy az immár újra 20 százalék fölé szökő beruházási rátát már nem az állami beruházások húzzák.

Látszik, hogy helyes volt a kormányzat azon álláspontja, hogy az uniós előlegek kifizetésével beindította a vállalkozások fejlesztéseit – 200 ezer vállalkozás jutott így fejlesztési pénzekhez.

Persze, ehhez az kellett, hogy a magyar költségvetés helyzete ezt megengedje, ami az elmúlt évek – a növekedést és a gazdaságfehérítést ösztönző – összehangolt gazdaságpolitikai lépéseinek az eredménye. Ami a jövőben jelzett válságot illeti, a termőre forduló beruházások és az állami fejlesztések ütemezése mellett igen jó lehetőséget biztosít majd a költségvetésnek az az évi 500-600 milliárdos anticiklikus tartalék, amely épp annak kapcsán képződik, hogy a Brüsszelből a számlákra érkező pénzeket egyszer már kifizettük. A karácsony előtt megjelent pénzügyminisztériumi előrejelzés vélhetően ezzel számolva jegyzi meg, hogy 2021–22-re széles lesz a költségvetési mozgástér.

Feszültségek ugyanakkor vannak a rendszerben. Az egyik a bérnyomás és az arra adott kormányzati válasz, a túlórakeret felemelése…

Más vélekedésekkel szemben én a túlórakeret emelésében az online pénztárgépekkel és az EKÁER-rel indult gazdaságfehérítés újabb, fontos eszközét látom.

Ne legyünk álszentek: az a vállalkozó, aki jelentős megrendelést kapott, eddig is megoldotta, hogy a dolgozói elvégezzék a munkát, legfeljebb eddig csak zsebbe, feketén mentek ilyenkor a pluszmunkáért járó juttatások. Most mindenki számára tisztább helyzet keletkezik.

A megoldás rugalmasabbá teheti a cégeket, és jó a munkavállalóknak is, hiszen közös megegyezésen alapuló szerződés szerint, legálisan történik a túlmunkavégzés bérének, majd a túlóráért járó juttatásoknak a kifizetése. Ugyanakkor azt is hozzá szeretném tenni, hogy ez a megoldás a mai kihívásokra jó eszköz, amely a munkaerőhiány idején sikeresen alkalmazható, hiszen ilyen környezetben igenis van súlya annak, hogy a dolgozó vállalja-e a pluszmunkát. Ha néhány év múlva változik a gazdasági, munkaerőpiaci helyzet, akkor a parlamentnek – ahogy most is – joga, lehetősége és kötelessége is lesz, hogy rugalmasan módosítson a munkaerőpiaci szabályokon – én tényleg az aktív államban hiszek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában