Óvva, féltve szereti egymást Csűrös Karola és Pásztor Erzsi

Ha telefonon beszélnek, mindig ott folytatják, ahol abbahagyták, pedig a főiskolán még cseppet sem voltak jóban.

„Budai úrilánynak tartottak az osztálytársaim, utáltak, mint a kukoricagölödint! – magyarázta Csűrös Karola. – Részegen a fiúk az én vállamon sírták el a bánatukat, de másnap rám se néztek… A diploma után vidékre szerződtünk, én előbb jöttem Pestre, Erzsi később, végül a Madách Színházban közös lett még az öltözőnk is. Ott kötöttünk barátságot, minden örömünket, bánatunkat megosztottuk egymással. Közös volt a múltunk, a neveltetésünk, a Nemzetiben még gyakorlaton is együtt voltunk, csak az élet elsodort egymástól minket. A Madáchnak aztán a mi számunkra vége lett, ám a barátságunk megmaradt, pedig a Szomszédokban a tizenhárom év alatt egyszer sem találkoztunk. A férjem által képernyőre álmodott és ma legendaként emlegetett sorozatban mindketten játszottunk, de nem volt közös jelenetünk.”

Etusnak és Jankának külön szálon futott az élete, ám a két színésznő magánemberként gyakran összejárt. Olykor Karola férjével, a Szomszédokat rendező Horváth Ádámmal kiegészülve múlatták az időt, jóízű beszélgetésekkel és sok nevetéssel, de baj esetén is számíthattak egymásra.

„Ha egészségi gondom akadt, Karcsi vitt orvoshoz, és ő is jött értem” – mesélte barátnőjét a becenevén említve Pásztor Erzsi. „Most hogy nemrég nagybeteg voltam, sokszor hívott, ahogy én is rácsörögtem, amikor ő a lábával kínlódott. A mi korunkban már nem tárgyi ajándékok kellenek, többet ér egy telefonhívás. Régen főleg nálam találkoztunk, néha én mentem hozzá. Szívszorító arra gondolnom, hogy amikor legutóbb Karcsinál jártam, még Ádám is ott ült velünk, és jókat nevetett a híreken, amiket a külvilágból vittem.”

„A férjem imádta Erzsi humorát! – szólt közbe Karola. – Amikor hívott, és Ádám vette fel, úgy kért engem a telefonhoz, hogy ”Mondja, az a nő, aki a felesége, otthon van?„ Ezen Ádám jót mulatott. Mindig nagyon bírta Erzsit, több premierjére is elvitt.”

„Én is szerettem Ádámot – árulta el Pásztor Erzsi. – Amióta Karcsi egyedül maradt, egymásban tartjuk a lelket. Szeretjük, óvjuk, féltjük a másikat. Néha megőrülök, amikor hívom, és nem veszi fel rögtön, attól félek, hogy baja esett. Azért előbb-utóbb beszélünk, és ez az igazi ajándék. Ő amúgy nagyon tud ajándékozni: kaptam már tőle kedves apróságot minden ok nélkül, a csomagra ez volt írva: „Pásztorkának, Csűröstől, csak úgy!” Hát mi is így szeretjük egymást: csak úgy!”

Karolinából Karcsi

Az ismerősei Karcsinak szólítják Csűrös Karolát. Gyerekkorában Dudu volt a beceneve, a gimiben Csűri lett, a főiskolán Karolázták, amit utált. Elkezdték Karcsizni – ezt már szerette.

„Eredetileg Karolina vagyok, de tiniként belegondoltam, hogy idősen Lina néni leszek, és ettől elborzadtam. Amikor kiállították az első személyimet, rávettem a rendőrt, hogy Karolát írjon bele.”