Kerekes Vica: az élet egy nagy játék

Peller Mariann két éve indította útjára az Utazás a lelked körül című műsorát, amiben hétről hétre egy-egy ismert emberrel beszélget hitről, lélekről, sorsról, megmagyarázhatatlannak tűnő tapasztalásokról. A legfrissebb epizódban Kerekes Vica volt a vendége, akiről kiderült, hogy nagyon is nyitott a témára – írja a Lokál.

– Mindennapos dolog nálam, hogy megkérdőjelezem önmagamat és a létezésünket – árulta el a műsorban a színésznő. – Nem látom nagy értelmét annak, hogy mi emberek itt vagyunk ezen a bolygón. Csak megtrágyázzuk ezt a csodálatos helyet.

Kerekes Vica arra jött rá, hogy az emberek nagyon önzőek. Minden csak az ő javukat szolgálja, hogy jól éljenek, és boldoguljanak.

– Nem látom értelmét ennek az egésznek. Furcsa dolog, hogy a sok bolygó közül ez az egyetlen, amin van élet, legalábbis amiről tudunk. Nem azt érzem, hogy mi vagyunk a kiválasztottak, akik most leszülettek erre a földre, hanem mi vagyunk azok, akik ezt a csodálatos bolygót elrontják – mondta a forgatáson a színésznő, aki úgy érzi, ezek a gondolatok pozitív irányba formálták a létezését.

Vica azt szeretné elérni, hogy ne legyen kártevője ennek a bolygónak. Van egy hivatása, amiben azt veszi észre, hogy teljesen természetesnek kellene lennie, hogy képviselteti magát az interneten, a Facebookon, az Instagramon.

– Nagy kérdés, hogy fent tudok-e maradni úgy, hogy én nem közlök magamról rendszeresen képeket. Pár éve megcsináltam az Instagramot, és hét képet tudtam azóta feltölteni. Nekem nem megy, hogy valahol szelfiket készítsek. Ha ilyen csinálok viccesnek érzem magam, és szégyenérzet fog el, mintha én lennék a világ közepe, rólam szólna minden. Nem szoktam fotózni sem, és egyáltalán nem videózom. Kevés az olyan pillanat, amit megörökítek, rögzítek, minden ott van bennem. Bennem egy kép munkálkodik minden nap, hogy ott fekszem a halálos ágyamon, és nincs semmim, csak magam, és a mindent az jelenti, ami bennem van. Az lesz a legnagyobb kincsem vagy keresztem, hogy mik azok a lenyomatok amik bennem vannak, és ezek nem köthetők tárgyi dolgokhoz – magyarázta színésznő, aki nagyon jó megfigyelő, és mindig megéli a pillanatokat, talán ezért is olyan elevenek a gyerekkori emlékei.

– Sok mindenre emlékszem, ami kicsi koromban történt velem. Nem véletlen, hogy nem akartam színész lenni, mert ezzel azt érzetem, hogy nem tudom szolgálni a népet. Mindig abban gondolkodtam, hogy segítségnyújtás, idősgondozás, pszichológia. A színészet is csodálatos, egy részét imádom, csak ami azon felül van, azt nem szeretem. A fotózás, a mutogatás, a csillogás. (…) Aztán megértettem, hogy mindenkiben vannak bizonyos elemek, bástyák, amikre muszáj támaszkodni, nem szabad ezektől a pillérektől elfordulni. Ezért indultam el végül a színészet útján. Amikor csinálom, akkor úgy érzem, hogy összemosódik a föld és az ég, és én belesimulok ebbe. Divatos szóval ez a flow, egyfajta katartikus állapot, amikor érzem, hogy a létezésemnek van értelme – árulta el Vica, aki noha sokat foglalkozik a lelkével és a spiritualitással, még mindig rengeteg kérdése van, úgy érzi, hogy csak nagyon keveset tudunk a minket körülvevő világról.

– Néha azt gondolom, hogy többször élünk, és néha az ellenkezőjét. Senki nem tud semmit, csak kapaszkodunk dolgokba. Az embernek kell valami, amiben tud hinni, különben van az élet, a halál és a semmi. Ezt nagyon lecsupaszítottam, és ezt nehéz elfogadni. Biztos vagyok benne, hogy az élet egy nagy játék, és még ha jönnek is szomorú dolgok, akkor sem pusztulhatok bele, mert nekem ezzel meg kell küzdenem, ki kell deríteni, hogy hogyan tudok boldogulni – tette hozzá.