Kovács Ákos kegyelemnek tartja, hogy a közönség a tenyerére vette és viszi

Nem sok hazai előadó tudná egymás utáni két nap megtölteni a létesítményt, de Kovács Ákos közéjük tartozik, még ha nem is fiatal, feltörekvő énekes.

„Látom, hogy ez egy technikai sport, a fiataloknak áll a zászló. És azt is látom, hogy van egy csomó idősebb előadó, akik egészen sokáig a pályán tudnak maradni, de ők inkább a kivételek a műfajban” – jegyezte meg a Hír TV Ikon című műsorában.

Ákos szerint a könnyű műfaj inkább a népzenéhez áll közel, a komoly zene képviselői sokkal többet gyakoroltak.

„Sajnálatos módon én nem vagyok képzett zenész, soha nem volt időm gyakorolni, mindig dalokat írtam. Most, hogy nagy előadásra készülünk, duplára az Arénában, minden nap sok órát énekelek. Ez fizikai dolog, edzés kell hozzá” – mondja az énekes, aki érzi, hogy múlik az idő. „Az elmúlt 5-8 évben beéneklés nélkül már nem tudok színpadra lépni, nyilván én is öregszem.”

Ákos úgy gondolja, az ő korosztályának képviselői nem tartották fontosnak, nem tartották szakmának a műfajt, hanem a megnyilatkozás egyik formájának.

„Ha olyan kegyelem adódik valakinek, mint nekem, hogy a közönség nemcsak elvisel és megtűr, hanem a tenyerére vesz és visz, akkor egyre inkább él az emberben, hogy mindig a maximumomat akarja nyújtani” – nyilatkozta Kovács Ákos. Hozzátette, hogy mindig is azokkal tudott jó barátságban, munkakapcsolatban maradni, akikkel hasonlóan maximalisták voltak.

A beszélgetés ezen a linken megtekinthető.

Borítókép: Kovács Ákos énekel az első Ohmydeer fesztiválon Nagykanizsán a Csónakázó-tónál 2018. augusztus 31-én.

MTI / Varga György