Nem jött be a kocsmabeli cimborák tippelgetése

Sándor, a BSE egykori reményteljes ifjúsági játékosa nagy hangon kijelenti: – Nincs kecmec, 4-2-re nyernek az argentinok. Egyértelműen ők a jobbik csapat a kettő közül, ügyesen játsszák a focit és most Messi igazi vezér a pályán. Bezzeg a franciák – már nem is európai csapat. Hol van Platini, Giresse, Bossis és Rocheteau, a mostani tizenegy telis-tele ébenfekekete fickókkal. Nem lesz semmi esélyük – szól a hihetetlenül magabiztos kijelentés.

– No-no, hátrább az agarakkal – dörmögi egy másik asztalnál Gábor, a korábbi kőkemény középhátvéd. Azért nem szabad a franciákat teljesen leírni, mert itt ez a Mbappé gyerek, szélvészgyors, ha ő egyszer megindul, nincs az a „gaucsó” bekk, aki megállítsa. Szerény véleménye szerint nagyon szoros ütközet lesz, de nem merne a győztesre voksolni.

– Igazad van – mondja toporogva a pultnál János, aki szintén sokáig rúgta a bőrt az Ipoly-parti társaságban. Éppen visszatért a szemközti fogadóirodából, és bátran megtette döntetlenre a meccset. Bárki meglássa, 1-1 lesz a hosszabbítás után és a tizenegyesek döntenek. Amiben persze argentin diadal születik. Nem nyerhet túl magas összeget, csak ezer forintot áldozott fel a célra, de a játék az játék, és tényleg, aki mer az sikerrel jár. Kisvártatva legyint egyet, fogja a cókmókját, de az ajtóból még visszakacsint: inkább hazamegy kiveszi a mélyhűtőből a keszegeket, megsüti a halakat, és mire elérkezik a kezdő sípszó, már teli hassal, kényelmesen hátradőlhet a fotelben.

Hátulról Károly is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Kevésbé ért a focihoz, de azért követte a vébé alakulását, ő is az „ikszre” szavazna legszívesebben. Abban a többiekkel tökéletesen egyetért, hogy nagyon komoly küzdelem lesz a gyepen.

Jómagam éles füllel követtem végig a tereferét, aztán úgy döntöttem, megosztom a fiúkkal a véleményemet. Én 2-2-t jósolok, de azt végképp nem tudom megmondani, a büntetőpárbajban ki támogat majd a szerencse. A tizenegyes mindig lutri, elég egy rossz mozdulat, egy csálén rögzített gyepdarab, egy pontatlanul időzített mély lélegzetvétel és máris nem a hálóba száll a labda.

Délután négykor aztán mindannyian – ki-ki a maga otthonában – árgus szemekkel figyeltük a tévét, melyikünk számítása válik be. Büszke vagyok, hogy én álltam legközelebb az igazsághoz, bár arra egyáltalán nem számítottam, hogy három-három gólt lőnek a világklasszisok. Egy tény: Argentína tökéletesen megérdemelte az aranyérmet, miként Lionel Messi is, hogy most már a csúcsra ért. A szaúdiak meg kihúzhatják magukat: azért mégis csak ők verték meg egyedül Katarban a világbajnokot.