Így látta a Nool munkatársa a világbajnokság csoportkörét

Néhány nappal a katari labdarúgó világbajnokság kezdete előtt nagy szerencsejátékos hírében álló régi barátom kerek-perec kijelentette, ő bizony nem számol meglepetésekkel, döntő százalékban beigazolódnak a papírformák. Az élet azonban rácáfolt erre a kijelentésére.

Mert ki gondolta volna, hogy a sehol sem jegyzett szaúdiak lelkes játékukkal legyőzik a láthatóan saját kényelmi faktorukban vergődő argentinokat, majd a japán kamikazék hasonlóképpen lerendezik a németeket – majd később a spanyolokat is. Voltaképpen Tunézia Franciaország felett aratott diadalát is ide lehetne számítani, de a gallok sem erőltették meg magukat nagyon a siker érdekében, a braziloknak és a portugáloknak sem osztott-szorzott, mint teljesítenek a harmadik mérkőzésen, bezzeg a belgák kiváltképp kesereghetnek, mert bizony igen siralmasra sikeredett a De Bruyne-féle aranygeneráció búcsúja.

Egyszóval, akadtak itt bőven meglepetések, noha azért Argentína feltápászkodott, nem kell Messiéknek messzi sírgödröket keresniük, ahová elbujdoshatnak, a németek meg felettébb elgondolkodhatnak egy jelentősebb korosztályváltáson, noha akadnak fiatalok a keretükben, azért éretlenek még ezek a suhancok.

Akiket nagyon sajnálok, a kanadaiak. Már rögvest a belgák ellen rendkívül látványos focival rukkoltak elő, ám mit ér a húsokkal teli zubogó leves, ha éppen a fűszerezés hiányzik belőle, és a juharlevelesek teljesítményéből éppen a só és a bors, azaz a gólok hiányoztak, illetve a megfelelő összpontosítás, ám ha ezekben a kondíciókban feljavulnak, a jövőben sokra vihetik.

Az egyenes kieséses szakasz indulásakor még nem mernék merész jóslatokba bocsátkozni a világbajnokság végső kimenetelével kapcsolatban. Mivel téli hónapot írunk, lehet eső, lehet sár és hó is még december közepéig, bár az arab sivatagban erre semmiképpen sem számíthatunk, mindenesetre a futball világában bármi megtörténhet, így nem tippelek, hogy a maradék tizenhat válogatott közül kinek a csapatkapitánya emelheti fel a befejezés után a trófeát. Nincs tehát favoritom, legfeljebb a derék régi csehszlovák versenybringám a garázsban.

Egy biztos azonban, Gary Lineker emlékezetes mondása már nem válhat valósággá. Az angolok egykori klasszisa szerint ugyanis a labdarúgás végtelenül egyszerű sportág, huszonkét félőrült szaladgál a pályán kilencven percen keresztül, és mindig a németek nyernek.