Csodálatos képeivel ösztönöz felfedezésre a magyar fotós

Milyen célból indította el az erre-arra projektet?

Az errearra.org egy fotós ajánló, ami könnyed, emberközeli, befogadható történetekkel dolgozik. Fókusza az épített örökség és a természet. A háttérben olyan kérdéseket is feszeget, hogy a mai rohanó világunkban hogyan lehet csökkenteni a ránk nehezedő nyomást, hogyan tudjuk, ha nem is véglegesen, de ideig-óráig kizárni a stresszt az életünkből. Áttételesen felteszi a kérdést: megadod-e magadnak kiszakadás-érzést? Rácsukod-e a kaput a pörgésre? Adsz-e magadnak pár percet két sietség között? A kérdésfeltevés után pedig megoldást kínál: A és B pont között kapcsolj ki, sétálj egy megállót, vedd észre a téged körülvevő épített örökséget, emeld fel a tekinteted a házakra, amelyek között mozgunk, amelyek meghatározzák az útvonalainkat, köztereink formáit, vagy egyszerűen menj ki hétvégén a természetbe, emeld fel az arcod a napfénybe, töltődj.

Azaz Mozdulj, láss, tapasztalj, élj!, ahogy az errearra.org mottója is hirdeti.

A portál kiléptet a saját kapudon. „Mozdulj, láss, tapasztalj, élj”, azaz vedd észre azt, ami körbevesz. Nemrég Budapesten járt egy barcelonai tanár barátom, aki öt évig Nepálban, majd egy Madagaszkár-közeli kis szigeten tanított nehéz sorban élő, írástudatlan embereket. Elmondta nekem, hogy: Kriszta, sétáltam az Andrássy úton, és öt év kalyibákban élő emberek között eltöltött idő után még fokozottabban látom, hogy ahogy Barcelona, úgy Budapest is egy gazdag város, ahogy Magyarország is. Egy valóságos csoda, ami között élünk, ami között nap mint nap járhatunk. A minket körülvevő épített örökségre, erre a csodára igyekszik felhívni a figyelmet az erre-arra.

De nem csak Budapest szerepel az úticélok között…

Az oldal létrehozásakor meg kellett határozni, hogy mekkora területet tud koncepcionálisan bemutatni az erre-arra, hogy lehet egymásra építeni a történeteket, de a környezettudatosság, fenntarthatóság is szerepet játszott a régió kijelölésénél. Az erre-arra a Kárpát-medencében barangol, könnyen elérhető helyszínekre kalauzol, és még repülőgépre sem szükséges felülni.

Milyen kérdések foglalkoztatják, amikor egy régi ház kilincsét lenyomja, majd belép a kertjébe, a belső terekbe, a ház szívébe?

Amikor lenyomom egy régi ház kilincsét, és átlépek a kapun, átkapcsol az agyam, automatikusan elindul a fantáziám. Vajon melyik lakásban, mely ablakok mögött lakhatott a házépítő tulajdonos? Hogyan élhetett? Volt-e boldog, volt-e ideges? Hol volt a hálószoba? Szárnyal ilyenkor a fantázia, pillanatok alatt helyreteszi az agyat, és az X valamint az Y generációt érintő kiégető pörgés egy kilincslenyomással, egy kapun történő belépéssel megszűnik. Egy pszichiáter osztályvezető főorvos barátommal beszélgettünk erről a kapu-effektusról, és ő említette, hogy ezt a kapun történő átlépést az orvosok zsilipelésnek hívják. A műtétet végző orvos a bemosakodás közben zsilipel, ekkor áll át agyban, és a zsilipen, a kapun kívül hagyva a gondokat.

Milyen érzés fogja el, ha egy fővárosi házba, és milyen, ha egy határon túlra eső épületbe lép?

Különös érzés volt az, amikor Erdélyben a századelős marosvásárhelyi Kultúrpalota és Városháza épületét csodáltam meg kívül s belül, nem sokkal később pedig kiderül, hogy abba a budapesti épületbe járok vásárolni, amelynek a kapubejáróját az említett erdélyi épületek tervezői, használták nap mint nap. Egy időben ugyanis ott laktak mindketten. Erős kapcsok ezek Erdély és Magyarország között.

Rejtett csodákkal is találkozni az oldalon. Mely épületek érintették meg eddig leginkább?

Az épületek is megérintenek, akár részleteikben felfedezhető, önmagukra történő reflektálásuk, akár a környezetükhöz sorosan kapcsolódó vizualitásuk, esztétikumuk miatt. Pár évvel ezelőtt teljesen véletlenül, Erdélyben a Medve-tó közelében egy korhadt kaput átlépve akadtunk bele Marosvásárhely egykori polgármesterének, Bernády Györgynek a nyaralójába. Ő kérte fel Jakab Dezsőt és Komor Marcellt az említett marosvásárhelyi Kultúrpalota és Városháza tervezésére. Ezen az 1930-ban épült villán például olyan stílusos, egyedi, és elképesztő módon kidolgozott, csodálatosan megfestett motívumokkal találkoztunk, egy annyira megszemélyesítetté vált házba léptünk, hogy bár a villa már nagyon rossz állapotban volt, máig érezhető intimitása még a reggeli kávézáshoz készülődő századelős család képét is előhozta bennünk. De Budapesten például megérintő volt a lezárt Törley mauzóleum belső látványa is többek között.

Milyen benyomások érték Erdélyben és Felvidéken?

A Felvidék karnyújtásnyira van, ha már az elérhető távolságban lévő magyarországi városokat bejártuk, és valami újra vágyunk. Hétvégi töltődésekhez ideális környezet a felvidéki, tehát érdemes északnak indulni. Kassa egy csoda, szó szerint időutazik az ember itt a századelőbe, lépésről lépésre nyomon követhetjük Márai Sándor gyerekkorának útvonalát, láthatjuk melyik cukrászdában randevúztak először Lolával, akivel aztán közel 70 évig éltek házasságban. De a boldoggá avatott Salkaházi Sára, és a Korinthoszi-csatorna tervezője és kivitelezője, Gerster Béla is Kassán született és lépdelt azon házak között, ahol nagy szerencsénkre mi is sétálhattunk.

Erdély az épített örökség mellett a „road-moviek” (utazós filmek) hazája. Csodálatos tájakon haladsz át, és csak utazol, megszűnik az időnyomás, visszaalakulnak a fontossági sorrendek, az emberi értékek újra a helyükre kerülnek, és csak töltődsz.