Parkinson-kór ellen is véd az ép bélflóra

A Parkinson-kór az Alzheimer-kórhoz hasonlóan egy lassan előrehaladó idegrendszeri betegség, amely az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, viszont kezelhető – írja a Vasárnap reggel legutóbbi száma. Amerikai kutatók megállapították, hogy a Parkinson-kórban szenvedő betegek emésztőrendszerében tízszer kevesebb Lactococcus – egy tejsavtermelő baktériumfaj – található, mint egy egészséges szervezetben, miközben az ezekre a jó baktériumokra vadászó bakteriofágokból az átlagosnál kétszer annyit mutattak ki a betegek szervezetében. Ez a felfedezés is egy újabb nagy lépés a mikrobiom – a szervezetünk vírusok, baktériumok és más egysejtűek alkotta flórája – és a különböző betegségek kapcsolatának kutatásában. Az ugyanakkor egyelőre nem tisztázott, hogy a bélflóra egyensúlyának felborulása indítja el azt a láncreakciót, amely a belektől az agyba vezető idegek károsodásához vezet, vagy a mikrobiális változások a Parkinson-kór következményeként alakulnak ki.

„A különböző vírusokat, baktériumokat és sokféle egysejtű népességet sokáig csak viszonylag egyszerű módszerekkel tudtuk vizsgálni – mondta Falus András, immunológus, genetikus, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének egykori igazgatója. – Az elmúlt másfél évtizedben azonban nagyon sokat fejlődött ebben a technológia és a különböző szekvenciális kutatási módszereknek köszönhetően óriási, túlzás nélkül, forradalmi fejlődésen ment keresztül a molekuláris biológia. Ennek köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy legalább ötvenszer annyi baktérium, vírus és gomba él bennünk, mint amennyi emberi sejtünk van. Ezek összességét mikrobiomnak hívjuk és ma már az is világos, hogy finoman hangolt hálózatokban működnek, kommunikálnak egymással, és ha egyensúlyban vannak, különböző módokon támogatják a szervezetünk működését. Részt vesznek a vitaminok, zsírsavak termelésében, fertőzések leküzdésében, védekező mechanizmusokban, fontos anyagok felszívódásában, és ha az egyensúly megbomlik, az betegségek kialakulásához vezethet.”

Egy kutatás során a tudósok megvizsgálták a mikrobiom és különböző klinikai eredmények – koleszterinszint, testsúly, vércukorszint, gyulladásos faktorok – kapcsolatát. Arra a meglepő eredményre jutottak, hogy ezek a paraméterek legalább olyan erős összefüggést mutattak a bakteriális genomokkal, mint a betegek emberi genomjával, sőt bizonyos esetekben erősebbet. Végstádiumú vérmérgezésben is végeztek olyan vizsgálatot, amiből kiderült: azok, akik túlélték a fertőzést, változatosabb mikrobiommal rendelkeztek, akik meghaltak, azoknál csupán egy pár fajta baktérium volt kimutatható és az került túlsúlyba. Depressziós betegeknél pedig azt figyelték meg, hogy antidepresszánsok hatására nemcsak az állapotuk, de a mikrobiom is kedvező irányba változott a bélflórájukban.

„A mikrobiom „meghibásodását” ma már többféle betegség kialakulásával hozzák szoros összefüggésbe – mondta Falus András. – Gyulladásos bélbetegségek, allergiák, krónikus tüdőbetegségek, cukorbetegség, az elhízás, sőt a depresszió esetében is egyértelmű, hogy ezeknek a betegeknek másfajta a mikrobiomuk, mint az egészséges embereknél. Sőt, bizonyos betegségeknél jellegzetes mintázatú mikrobiom figyelhető meg, vagyis bizonyos fajta baktériumok, vagy más egysejtűek elszaporodása egy másfajta hálózat kiépüléséhez és végül betegségekhez vezethet. Ez a tudomány egy hatalmas és gyorsan fejlődő területe. A következő évtizedekben egész biztosan számos, régóta ismert betegséget segíthet jobban megérteni, vagy akár meggyógyítani.”

Ez azért fontos, mert a génjeinket megváltoztatni nem tudjuk, az öröklött hajlam egy adottság, ezek szerint azonban jobban lehet befolyásolni, mint korábban feltételeztük. A mikrobiom összetétele ugyanis függ attól, ahogyan élünk. Egyre több a bizonyosság, hogy súlyos betegségek megelőzésében, vagy az abból való felgyógyulásban is szerepet játszik az, hogy menyire egészséges bizonyos szerveink „flórája”. A normál bélflóráról hallani a legtöbbet, de éppúgy jellegzetes mikrobiom van a szájüregben, a hüvelyben, a bőrön vagy a légcsőben is.

„Korábban az volt a feltételezés, hogy a genetika meghatározó szerepet játszik a mikrobiom eltéréseiben – mondta Falus András. – Tehát a génjeink határozzák meg azt a környezetet, amit a mikrobiomunk elfoglal. Kiderült, hogy nem így van: a kutatók is meglepődtek azon a felfedezésen, hogy a gazdaszervezet genetikája mennyire kis szerepet játszik a mikrobiom összetételének alakulásában. Egy másik vizsgálat azóta már azt is bizonyította, hogy a táplálkozás és az életmód ebben a leginkább meghatározó tényező. Egypetéjű ikrek esetében igazolták például, hogy az elhízott ikertestvér teljesen más mikrobiommal rendelkezik, mint az egészséges súlyú. Ez tehát nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy sokkal nagyobb befolyással vagyunk a saját egészségünkre, mint gondoltuk. Ezek az eredmények is azt támasztják alá, hogy a genetika nem sorsszerűség, hanem „csak” valószínűség, hiszen sokféle tényezőn múlik, hogy betegség lesz-e az őseinktől öröklött hajlamból. Rajtunk is múlik. Hogy például sportolunk-e, hogy rosszkedvűen vagy jókedvűen élünk, hogy bizakodóan, optimistán szemléljük-e az életünk történéseit, hogy hogyan táplálkozunk, tisztálkodunk, vagy hogy mennyit és hogyan pihenünk? Ezek ugyanis mind befolyásolják azt, hogy a szervezetünkben jellegzetes hálózatot alkotó egysejtűek abban a szükséges egyensúlyban működnek-e, ami alkalmas az egészségünk fennmaradásához. Ha felborul ez az egyensúly, onnantól nem tudnak elég sikeresen részt venni abban a mérkőzésben, védekezésben, ami közöttük és a betegségeket okozó vírusok, baktériumok és gombák között zajlik a szervezetünkben.”

Vírusok állnak többféle daganat mögött is

Már száz évvel ezelőtt is gyanakodtak arra, hogy egyes kórokozóknak szerepük lehet a rák kialakulásában. A hatvanas évekig azonban ezt nem bizonyították, akkor fedezték fel az Epstein-Barr vírus (EBV) és egy nyirokmirigy-daganat közötti összefüggést, később a hepatitis vírusok, és humán papilloma (HPV) vírusok daganatkeltő szerepét is igazolták. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint a rákos daganatok 15 százalékánál bizonyítható a víruseredet, további 5 százalékban pedig másféle kórokozó – például baktérium – áll a háttérben. Arányaiban azonban ennél több rákbetegség oka is lehet vírus, hiszen a daganatok egy jelentős részének közvetlen kiváltóját még nem ismerjük. A fertőzés önmagában persze kevés: a hepatitis nagyobb eséllyel okoz daganatot alkoholbetegség és különböző méreganyagok jelenléte esetén, a HPV vírusok pedig legyengült immunrendszerű betegeknél, vagyis nem törvényszerű, hogy a vírus rákos megbetegedést okoz. Több vírus esetében, pl. hepatitis, HPV ellen pedig már védőoltás is van.

Borítókép: Illusztráció

Forrás: Shutterstock