Anyák napja

Ugyan soha életemben nem kaptam még májusfát senkitől sem, de büszkén jelentem ki, hogy én már készítettem valakinek, aki nagyon sokat jelent számomra. Talán furcsán hangozhat ez, hiszen a hagyományok szerint a májusfát feldíszíteni egy szerelmi zálognak, egy vallomásnak és egy hivatalos kapcsolat szimbólumának is számít, amellyel régen és mind a mai napig az udvarló fiú fejezi ki gyengéd érzelmeit a szíve választottja felé. Ilyenkor a legények együtt szerezték be a fát az erdőről, amely leginkább a rege alapján „a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág” volt. Ezután pedig az adott település szokásai szerint vagy mindenki a maga kedvesének a háza, esetleg a kapuja előtt, vagy mindenhol közösen állították fel a lányoknak.

Pár évvel ezelőtt éppen vasárnapra esett május elseje, így egyúttal az anyák napját is ünnepeltük. Tekintve, hogy semmi elfogadható ajándék ötlet nem jutott sem nekem, sem pedig a testvéremnek az eszébe, így az időhiány miatt úgy döntöttünk, hogy a legegyszerűbb az lesz, ha májusfát készítünk édesanyánknak. Színes krepp-papír-szalagokat és fonalakat dobáltunk fel az udvar közepén álló barackfára, amíg anyu elment egy kis bevásárlókörútra.

Amikor visszaért és megpillantotta a meglepetését még pár könnycseppet is elmorzsolt, annyira meghatódott, hogy egy ilyen ajándékkal kedveskedtünk neki. Anyák napja közeledtével bevillant ez az emlék, és megfordult a fejemben, hogy a vicc kedvéért idén is készítek egy májusfát.