Babonák sokasága övezi a mai napot, egykor Nógrádban is készült Luca-széke

– Elkezdődött az úgynevezett téli, vagy karácsonyi ünnepkör és advent első vasárnapjával az egyház év is. Ezek között számos összefüggés fedezhető fel még napjainkban is, hiszen a legtöbb szokásunknak vallási háttere van. Az sem véletlen, hogy ezek késő ősztől tavaszig többségben vannak az év másik feléhez képest. Ennek sem bonyolult a magyarázata, hiszen az ember a természettel harmóniában élt és a mezőgazdasági munkák végeztével nyílt lehetősége arra, hogy egy kicsit pihenjen, szórakozzon – tájékoztatta portálunkat Máté György néprajzkutató, a Dornyay Béla Múzeum munkatársa. – Gondoljunk csak arra, hogy a hagyományos paraszti közösségekben a lakodalmakat is ekkorra időzítették, mivel nyáron – mondjuk így – mással voltak elfoglalva.

Mint mondta, a Luca napi hagyományok igen összetettek. Ide vonatkozóan talán a legtöbben azt a mondást ismerik, hogy „lassan készül, mint a Luca széke”. Ennek eredetét is sokan hallhatták, aminek az a lényege, hogy ezen a napon kellett elkezdeni azt a széket készíteni, amit majd a karácsonyi misére elvittek és ráállva vagy ráülve meglátták, hogy ki a boszorkány! A széket csak fából készíthették és minden nap dolgozni kellett rajta. Miután kijöttek vele a templomból, el kellett égetni. Máshol ugyanebből a megfontolásból lucaostort fontak. Tehát van egy boszorkánysághoz, a gonoszhoz kapcsolódó része a Luca napi szokásoknak. Ezen a napon úgynevezett munkatilalom is volt, például nem lehetett varrni, mert úgy tartották, hogy akkor „bevarrták tyúkok fenekét”, azaz nem fognak tojni a következő évben. Másutt nem volt szabad kenyeret sütni vagy mosni, mert ezeknek is rossz következményei lettek. Ezek a munkatilalmak elsősorban az aprójószágok termékenységére, egészségére irányultak. 

– Nógrád megyében is élénken éltek ezek a hiedelmek, a palóc néphit telis-tele van a Luca napjához kötődő babonákkal. Közismert az is, hogy a boszorkányok, a rontás ellen különböző praktikákkal védekeztek ezen a napon. Rimócon jegyezték azt le például, hogy e célból este fokhagymával bekenték a házak és az istállók ajtaját – fogalmazott Máté György. – Nógrádban, de másutt is az előbbieken kívül jósló és varázsló cselekményeket is meg tudunk említeni. Az ezen a napon kis cserépbe elültetett búzából megmondták, hogy a jövőre milyen termés várható: ha karácsonyra kizöldült, akkor örülhettek, mert az jót jelentett. Ezen kívül sütöttek lucapogácsát – néhol gombócot főztek –, amelynek lényege, hogy beletettek egy-egy cédulát, amin férfi nevek szerepeltek. A lányok mikor kibontották, megtudták jövendőbelijük nevét. Vagy éppen ólmot öntöttek és a kialakult formából szintén a leendő férjükre, pontosabban annak foglalkozására következtettek. Készítettek lucakalendáriumot is a Palócföldön: innentől karácsonyig feljegyezték minden nap, hogy száraz vagy esős idő volt. Ezek a napok a következő év hónapjainak feleltek meg.

Arra a kérdésre, hogy mi volt a lucázás, Máté György a következő választ adja: ha megfigyeljük az óvodás, kisebb iskolás korosztály tanult énekeit, szokásait, akkor előbukkannak azok a dalok, amelyekben Luca szerepel. Ez egy régebbi szokásra vezethető vissza, amikor a fiúk, legények jártak házról-házra e napon és jókívánságokat mondtak vagy énekekbe foglalták ezeket. Hasonlóan a karácsony közvetlen környékén meglévő szokásokhoz, itt is erősen hittek a kimondott szóban.

– A lucázók vagy kotyolók által előadott humorral fűszerezett szövegeiben az állatok egészségére, szaporulatára, tulajdonképpen a bőségre utalnak. Gyakran tettek a szereplők alá szalmát és arra ültek, feküdtek, majd ezt kivitték a jószágok alá, mert úgy hitték, hogy az jót fog nekik tenni. A legismertebb ilyen szöveg a „Luca-Luca kitty-kotty” kezdetű, amelyből kiderül, hogy a lucázni járók ajándékokat, ételt-italt kaptak a háziaktól, sőt, „meg is fenyegették őket”, hogy „ha nem adnak szalonnát, levágjuk a gerendát!”